Eger Magyarország egyik legszebb ősi, műemlékekben gazdag városa a Mátra és a Bükk hegység között folyó Eger patak völgyében a Bükk nyugati lábánál húzódó dombvidéken fekszik. A Nyugat-Bükk barlangjaiban az őskőkor középső szakaszából is találtak leleteket a régészek. A Cserépfalu közelében levő Subalyuk-barlangban kerültek napvilágra az őskőkor emberének csontvázmaradványai és eszközei.
Nevének pontos eredetét nem ismerjük. Van olyan feltevés, hogy a hely elnevezését az Eger patak partjain valaha bőségesen növekedő "egerfáról" azaz égerfáról nyerte. A magyarázatot alátámasztja az is, hogy a város neve is tükrözi ősi természeti környezetét, illetve annak egyik legjellemzőbb növényét, a mocsaras partokon gazdagon tenyésző égerfát, amely azóta kipusztult.
A honfoglaló magyarság feltehetően már a X. század elején elért a mai Eger területére.
Eger létrejötte valójában egybeesik első királyunk, Szt. István állam- és egyházszervező tevékenységével. Első királyunk még 1009 előtt, a szervezett tíz püspökség egyikét itt hozta létre. A régészeti feltárások megerősítik azt a korábbi hagyományt, hogy első királyunk az egri székesegyház építését valóban nézhette a tőle északra fekvő, később királyszékének nevezett magaslatról. 
A település mint püspöki székhely már a korai középkorban jelentős helyet foglalt el a magyar városok sorában. A környék természeti adottságai, az alföld és a hegyvidék találkozása különböző országrészek közötti gazdasági és kulturális kapcsolat létesítését tette lehetővé.
Ezt a fejlődést akasztotta meg átmenetileg a tatárjárás 1241-ben, amikor is II. Kilit püspöksége alatt feldúlták és felégették az egész várost. A tatárok elvonulása után megindult az élet. Lambert Eger püspöke 1248-ban bizonyára a tatárjárás tapasztalatai alapján IV. Béla királytól kővár építésére kapott engedélyt. A csaknem teljesen elpusztult város így feltámadt és a XIV-XV. században elérte középkori fejlődésének csúcspontját. Ebben az időszakban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, s helyükre szőlőt telepítettek. A településen egyre több polgári ház épült. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a régi vízfolyást követő belvárosi, ma is kanyargós mellékutcák.
Mátyás uralkodása alatt és az azt követő évtizedekben az egri püspökök - részben itáliai hatásra - nagy építkezésekbe kezdtek és pompázatos reneszánsz udvartartással vették körül magukat. Ebben az időben épült fel a várban a gótikus püspöki palota (ma múzeum) és hozzákezdtek a püspöki székesegyház gótikus stílusú megnagyobbításához. Mátyás király többször járt Egerben és Bonfini szerint 1468-ban országgyűlést is tartott itt. Mátyás király halála után Hypolit püspök idején épült a közelmúltban felújított úgynevezett Hypolit-kapu.
A Dózsa-féle parasztháború során, 1514. júniusában a felkelők el akarták foglalni Eger városát, azonban júníus 21-én, majd július elején a nemesi seregek előbb Feldebrő, majd Maklár mellett megverték őket. A mohácsi vészt követő másfél évtized Eger számára meglehetősen zavaros korszak volt. Az egymással vetélkedő két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd párthívei váltogatták egymást a város feletti uralomban. Miután Buda 1541-ben török kézre került, a vár birtokosa, Perényi Péter kancellár, és egyben Észak-Magyarország főkapitánya, nagyarányú erődítési munkákba kezdett. 1552 őszén Dobó István várkapitánynak és maroknyi hadinépének sikerült megvédeni a várat, sőt ezáltal Észak-Magyarországot is a terjeszkedő török birodalomtól. Bár Dobó és katonái a várat megvédték, de az ostrom alatt teljesen tönkrement, ezért szükségessé vált a teljes átépítése. 1553 és az 1596 közötti években kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján végbement a belső és a külső vár újjáépítése. Az egri vár történetének érdekes epizódja, hogy 1578 áprilisától néhány éven keresztül itt szolgált európai hírű költőnk, Balassi Bálint. 
1596-ban az akkori kapitány vezetése alatt álló idegen zsoldosok feladták a várat, így Egerben 91 éven át a török lett az úr. A török uralom emlékét őrzi a XVII. század végén épült karcsú minaret, amely az egykori oszmán világbirodalomban legészakabbra látható ilyen építmény. A török hódoltság időszakában Eger egy több szandzsákot magába foglaló török tartomány, vijalet székhelye lett.
Eger 1687 decemberében szabadult fel a török uralom alól. Bár a visszafoglalás nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel történt, a város teljesen leromlott állapotba került. A falakkal körülvett területen az egykori feljegyzések szerint mindössze 413 ház volt lakható, s ezekben is főként visszamaradt török családok laktak.
A török kiűzése után a felszabadított várost a császári kormányzat kincstári birtoknak tekintette. I. Lipót 1688-ban Egert szabad királyi várossá nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy mentesült az egyházi földesúri terhek alól. A szabadkirályi városi állapot azonban csak 1695-ig tartott, mert a visszatelepedő püspök Fenessy György visszaszerezte az uralkodótól korábbi püspöki városi jogállását.
A Rákóczi-szabadságharc időszakában 1703-tól 1711-ig a város a felszabadult országrész központja volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem a többször tartózkodott a település falai között, s itt volt a főhadiszállása.
Eger életében a XVIII. század a virágzás, a fellendülés ; időszaka. Eger püspökei, különös tekintettel Barkóczy Ferencre és Eszterházy Károlyra, kialakították Eger ma is látható barokk városképet. A barokk épületek közül leglátványosabb: a líceum, a minorita templom, a kispréposti palota, a nagypréposti palota, a vármegyeháza, benne Fazola Henrik két gyönyörű kovácsoltvas kapujával, s a szerb templom. A lakosság száma ugrásszerűen megnövekedett. Míg 1688-ban csak 1200 fő volt, addig 1787-ben már több mint 17 000 fő. Ekkor érte el virágkorát a szőlőkultúra is. A szőlőterület a településen több mint tizenkétszeresére növekedett. 
Eger életében a XVIII. század azért is fontos, mert Barkóczy, majd nyomdokain Eszterházy püspök a nagyszombati és a bécsi egyetem mintájára Egerben universitast, azaz egyetemet akart kiépíteni.
1804-ben jelentós változás történt az egri püspökség szervezetében. Az uralkodó Egert érseki székhellyé emelte, de kivált belőle a kassai és a szatmári püspökség.
"Egerben nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet a hazafiságot." A szabadságharc elbukása ellenére a forradalom egyes polgári demokratikus vívmányai megmaradtak, a jobbágyságot az országban már nem lehetett visszaállítani. Eger lakosai is kikerültek az egri érsek földesúri fennhatósága alól. Ez jogilag 1854-ben következett be, amikor az érsek és a főkáptalan 50 ezer ezüst forint készpénz lefizetése ellenében lemondott a feudális előjogokról
Magyarországon 1933-ban Eger elsők között kapta meg a gyógyfürdő engedélyt.
Az 1945-öt követő évtizedekben a rendszerváltásból következően megindul a város iparosítása, amelynek következtében korábbi kulturális központ jellege kezd elhalványulni, amely tény a település korábbi patináját csökkentette.Nagy szerencse, hogy 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, s több más várostól eltérően ezáltal megkímélték a pusztulástól, s az oda nem illó modern épületek beépítésétől.
|
"Get the Flash Player"
"to see this gallery."
|
Tar
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
