Pünkösd a keresztény egyház harmadik legnagyobb ünnepe. A Pünkösd a Húsvét szombatját követő 50. nap. A név a görög pentekosti szóból ered, ami 50-et jelent. Az ünnep eredetileg a zsidó vallásból ered, A húsvét utáni ötvenedik nap, a sabouth a zsidóságnál eredetileg az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának ünnepe volt. A II. századtól kezdve a kereszténység is átvette ezt az ünnepet, és ilyenkor a Szentlélek eljövetelére emlékezik ezen a napon az egyház. A keresztény hit szerint Isten az egész emberiségnek kínálja fel az üdvösséget, új és örök szövetségként. Ez az új isteni szövetségkötés teljesedett be a Jézus által megígért harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelekor
Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.
Pünkösd nemcsak egy keresztény ünnep. A mai napig tartalmazza a tavaszi-nyári napfordulók ősi európai szokásait és hiedelmeit.
Pünkösd a régmúltban gyökerező, mágikus célzatú, termékenységet, nászt, tavaszt köszöntő termékenységünnep, amely a kereszténység előtti idők egyik legnagyobb ünnepe volt. Európa népei ilyenkor a természet megújulását a tavasz-nyár allegorikus behozatalával igyekeztek elősegíteni.
Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz, a vegetáció megünneplése. A telet jelképező bábut elégetik, vízbe dobják, pünkösdi királyt és királynőt választanak. A tavasz eljövetelét, a jó termést, a szaporodást kívánják ily módon, rituális szertartásokkal biztosítani.
Fontos szerepet kap a zöldág, valamint a víz mágikus tisztító és termékenységet biztosító funkciója. A különböző vízi lények - szellemek hatásai ebben az időszakban nagyobb jelentőséggel bírnak. A gonosz lelkek, az elhunytak visszatérő szellemei is megjelenek, ugyanakkor az ősök tisztelete, a róluk való megemlékezés is helyet kap az ünnepkörben.
Egyes néprajzkutatók szerint a tavaszi-nyári ünnepkör, a mágikus tavasz, amely leginkább termékenységi ünnepként fogható fel, őrzi a régmúlt idők mágikus szertartásait és alakjait is, mint a rituális király- gyilkosságot, a termékenyítő királyok menyegzőjét, a vegetációs szellemet vagy démont, a tavaszistennőt vagy vegetációs istennőt, továbbá a férfivá avatási ünnepségek csökevényeit. Az európai népek szokás- anyagára hatással voltak az antik Róma tavaszi ünnepei is. A magyar népi hagyomány pünkösdi ünnepkörében összemosódnak, ötvöződnek a tavaszi és a nyári ünnepkör egyes elemei. Népszokásaink és hiedelmeink szemszögéből pünkösd inkább egy átmeneti időszakot mutat tavasz és nyár között.
A pünkösdre vonatkozó népszokásaink és hiedelmeink nem mutatnak olyan gazdagságot, mint a környező népekéé. A tavaszváró szokások
inkább a húsvéti ünnepkört gazdagítják, ill. a nyár termékenységével kapcsolatos hiedelmek, rítusok pedig nagyobbrészt a Szent Iván-i ünnepkörben lelhetők fel. Hiányzik nálunk az ünnep boszorkányos, valamint halotti jellege. A vízzel és a rituális fürdéssel való kapcsolata sem jellegzetes, de azért van példa a pünkösdi locsolásra. A harmattal történő mosakodás szépségvarázsló jellege azonban általánosan elterjedt. A magyar szokásanyag kifejezetten szexuális-erotikus vonásokat sem tartalmaz, de rítusénekeink utalnak a termékenységre, a virágszimbólumok pedig a tavaszi virágünnepre. Az egyik legjellegzetesebb, a mágikus tavaszra utaló szokás a májusfa, májfa, pünkösdi fa állítása május elsejére vagy pünkösdre. Feldíszített fát, a termékenység, a megújuló élet e ősi szimbólumát, a mai napig állítanak kedvesüknek a legények, de pünkösdkor a templomokban való állítása sem ritka.
Legjellegzetesebb pünkösdi népszokásaink közé tartozik a pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királynéjárás. Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt és királynőt.
A pünkösdi királyról Magyarországon a középkor óta tudunk. Egy 1591-es zsinati határozatok között szerepel tilalma: „Pünkösd napján régi szokás szerint királyt választani, táncot járni és játékokat játszani tilos." Pünkösd a 16. században a katonák leg- kedvesebb ünnepe volt. Balassi Bálint több versében is megemlékezett az ünnepről. A tilalom ellenére a 17-18. században a huszárezredekben „májuskirályt" választottak.
A magyar falvakban is szokás volt a legények közül versennyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, bothúzással, kakaslövéssel királyt választani. A pünkösdi király hatalma csak egy esztendeig tartott. Ez idő alatt ő parancsolt a többi legénynek a faluban. A legények vezetője, bírája volt. Egy év után pünkösdi királysága megszűnt. Innen is a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság.
Májusfa állításának eredete 
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
